A társadalom által normálisnak ítélt párkapcsolati minták sokakat nem tesznek boldoggá, mert nem valódi igényekre, hanem félelmekre, megfelelési kényszerre, és sablonos szerepekre épülnek. A megszokott minták követése helyett érdemes feltenni a kérdést:
"Milyen kapcsolatban lehetek igazán önmagam?"
A társadalmi kondicionálás hatása
A média, a nevelés és a környezet mélyen befolyásolja azt, amit a párkapcsolatról hiszünk. Ezek olyan meggyőződésekké válhatnak, amiket automatikusan követünk anélkül, hogy megkérdőjeleznénk.
Ha nem kérdőjelezzük meg ezeket az átvett mintákat, könnyen olyan életet élhetünk, ami nem is a miénk. Hasznos lehet kideríteni, hogy mi az, ami valóban működik, és mi az, ami csupán egy átvett nézőpont másoktól. Ha felismerjük, hogy jogunk van a saját utunkat járni a kapcsolatokban is, akkor lehetőségünk nyílik egy szabadabb, önazonosabb életet élni.
6 ok, amiért a "normális" párkapcsolat nem működik:
1. Előre meghatározott szerepek és elvárások
A társadalom már születésünktől kezdve egy bizonyos kapcsolati mintát sugall felénk: házasság, gyerekek, közös otthon – és mindez egy adott időkereten belül. Ezek az elképzelések olyan határozottá váltak, hogy sokan anélkül választják, hogy megállnának és feltennék a kérdést: "Valóban ezt szeretném?”
Érdemes tudatosítani, hogy egy kapcsolat nem attól működik, hogy illeszkedik mások elvárásaiba, vagy egy sablonba, hanem attól, hogy teret biztosít a valódi igényekre.
Az előre meghatározott szerepek nem segítik a kibontakozást. Például, ha valaki az egyéni fejlődését tartja fontosnak, de a társadalmi normák szerint az elköteleződés az egyetlen "elfogadott” út, akkor könnyen olyan helyzetbe kerülhet, amelyben frusztrációt tapasztal. Az önazonosság inkább az, hogy azt választjuk, ami nekünk működik - függetlenül attól, hogy másoknak, vagy a külvilágnak milyen elvárásai vannak felénk.
2. Az önazonosság elvesztése
Ha valaki folyamatosan megpróbál megfelelni a társadalmi normáknak, fokozatosan elveszítheti önmagát. Egy kapcsolat funkciója önmagad kiteljesedése, és nem elnyomása. Ha ez háttérbe szorul, megjelenik a stressz és feszültség - hiszen a kapcsolat kezdi elveszíteni azt a szerepét, amiért létrejött.
Ha fontos számodra, hogy önmagad legyél a kapcsolatban, akkor érdemes arra figyelned, hogy ne add fel magad a másikért, és ne rejtsd el magadból semmit a másik elől. Már a kapcsolat elején érdemes őszintén tisztázni, hogy kinek mi a fontos - mert legtöbbször az őszinte kommunikáció hiánya okozza az érthetetlennek tűnő belső feszültséget. A jó alapok tehát tápláló, és nem mérgező kapcsolatoknak adnak otthont.
3. A félelemből fenntartott kapcsolatok
Sokan azért maradnak egy kapcsolatban, mert félnek az egyedülléttől vagy attól, hogy egyedül nem lennének "elég jók.” A társadalmi nyomás miatt sokan úgy érzik, hogy a párkapcsolat megléte bizonyíték az értékességükre, miközben a boldogságukat alig veszik figyelembe. Ez gyakran olyan kapcsolatokhoz vezet, amelyek inkább biztonsági hálóként működnek, nem pedig inspiráló és támogató egységként.
A félelem nem építő alapja egy kapcsolatnak, mert elégedetlenséget, frusztrációt és függőséget alakít ki. Az önismeret segít a félelmek feldolgozásában, és ez szabadabb kapcsolódási lehetőséget biztosít.
4. A személyes fejlődés háttérbe szorul
A hagyományos kapcsolati minták sokszor azt sugallják, hogy a párkapcsolat az élet legfontosabb része. A fókusz gyakran a közös célokon és jövőn van, amiből az egyéni fejlődés részben, vagy teljesen kimarad. Sokan úgy érzik, hogy egy párkapcsolatban nem tudnak önállóan fejlődni, és ez hosszú távon feszültséget okoz.
Érdemes nem figyelmen kívül hagyni, hogy az önfejlesztés fontos része egy kapcsolatnak (is). A folyamatos tanulás és valódi igényeink megélése nem rombolja, hanem építi a kapcsolatot akkor, ha a kapcsolatban levők nyitottak erre, és őszintén kommunikálnak egymással, és saját magukkal is.
5. Mindenkinek más működik
A valódi igények sok esetben túlmutatnak azon, amit a társadalom párkapcsolatnak nevez. Például vannak, akiknek az elkötelezettség a legfontosabb, de mások számára az egyedüllét vagy az előre nem meghatározott kapcsolódások lehetnek értékesek. Nincs egyetlen helyes út, hanem mindenki számára más működhet.
Érdemes magunkhoz teljes őszinteséggel lenni, hiszen csak mi tudhatjuk, hogy valójában mit is szeretnénk. Minél inkább foglalkozunk önmagunkkal, annál tisztábban érzékelhetjük, merre szeretnénk tartani az életben és mi a valódi célunk - itt a Földön.
6. A változás hiánya megöli a kapcsolatot
Az élet folyamatos változás. Ha egy kapcsolat nem képes együtt változni az élethelyzetekkel és a személyes fejlődéssel, akkor megrekedhet. A kezdeti lelkesedés eltűnhet, és a kapcsolat statikussá, unalmassá válhat, ami végül elhidegüléshez vezet.
Az egészséges kapcsolatok rugalmasak, és teret adnak az egyéni és közös fejlődésnek is. Ha mindkét fél nyitott a változásra és hajlandó összhangban lenni az új helyzetekkel, akkor a kapcsolat élő és inspiráló maradhat.
Hogyan alakíts ki számodra működő kapcsolatot?
Egy kapcsolat akkor működik igazán, ha a saját igényeid és értékeid szerint építed, nem pedig külső elvárások alapján. Fontos, hogy:
- Legyél őszinte magadhoz és a másikhoz
- Engedd meg a változást és fejlődést
- Ismerd fel, hogy a kapcsolat nem kötelesség, hanem választás
Összegzés
Nem kell egy sablonos kapcsolatban élned, ha ez nem tesz boldoggá. A kapcsolatok akkor működnek, ha szabadságot adnak, nem pedig korlátokat.
Amikor egy kapcsolat alapja a tisztelet, bizalom, őszinteség, sebezhetőség és nagyrabecsülés, akkor a két fél szabadon megélheti magát anélkül, hogy ezért meg lenne ítélve. Az ítéletmentes tér az, ahol a valódi kapcsolódások kezdődnek.
A kapcsolatok nem azért vannak, hogy kitöltsenek egy űrt benned, hanem hogy inspiráljanak a növekedésre.