Ha fontos számodra, hogy kevesebb legyen a szenvedés, hajlandónak kell lenned elpusztítani azt, ami a szenvedést okozza.
Mi okozza a szenvedést?
A ragaszkodás, például egy személyhez, helyzethez, érzéki örömhöz, tárgyhoz, nézethez, érzéshez vagy gondolathoz.
Nem az a lényeges, hogy a ragaszkodás mire irányul - a megléte okozza a szenvedést.
Tehát, ha csökkenteni szeretnéd a szenvedést és növelni a mindenre kiterjedő jólétet, akkor el kell pusztítanod a ragaszkodást.
A pusztítás nem rossz, hanem egy lehetőség arra, hogy a régi megújuljon.
A pusztítás lépcsőfok, amelyre fellépve megláthatjuk, mi jön létre belőle.
A pusztítás okozta változásnak sokan azért állnak ellen, mert félnek attól a gondolattól, hogy az életük ezután üres lesz és unalmas.
Végül is, hogyan nézhetne ki egy szenvedés nélküli élet?
Az emberek a szenvedésre építik életüket, amit anélkül élnek le, hogy ezt átalakítanák magukban, és megtapasztalnák azt a fajta mélységet, amelyre nincsenek szavak.
Amit őseinktől tanulhatunk például az, hogyan viszonyuljunk azokhoz az érzetekhez, amiket életünk során tapasztalunk - és melyekről sokszor szívünk szerint: tudomást sem vennénk.
Észre kell vennünk, hogy mindenben ott van a szépség, amit csak akkor vehetünk észre, ha úgy döntünk, hogy észrevesszük.
Mivel a félelem, stressz, frusztráció és aggódás nem múlik el, hanem átalakul, ezért megemlítendő, hogy mindent képesek vagyunk átalakítani.
Például képesek vagyunk megváltoztatni azt, ahogyan az érzetekhez viszonyulunk.
A düh, harag, szomorúság, frusztráció, félelem helyébe léphet az elégedettség, nyugalom, boldogság, rugalmasság, és legfőképp annak a bizonyossága, hogy nem vagy egyedül.
Használd Folyamatosan az ismeretedben levő eszközöket, bővítsd a tudásod hasznos tanfolyamokon, vedd körbe magad azokkal, akikkel építitek egymást, és ne engedd, hogy a külvilág félrevezessen.
"Annyira vagyunk bensőnkben elpusztíthatatlanok, amekkora mértékben tesszük ki magunkat újra és újra a megsemmisülésnek." - Pema Chödrön